E könyv éppen e hiány felszámolásához ad értékes segítséget. Szerzője úttörő munkát végzett a tekintetben, hogy e témáról korábban inkább csak konvencionális közhelyeknek, prekoncepcióknak helyet adó, egy tényezőre, vagy gyenge kifejezőerejű sematikus mutatókra alapozó, elnagyolt megállapításokat tartalmazó publikációkkal szemben a kérdéskörrel nemcsak részletesebben, de elmélyültebben, emellett egzaktabb módszereket alkalmazva foglalkozik. Veres Lajos érdeme, hogy e könyvben egyaránt helyet kaptak az uniós régiók és a hazaiak közlekedése vizsgálatának elméleti, elvi-módszertani és gyakorlati (a jellegzetességeket bemutató, a jellemzőket megfogalmazó) problémái, a regionális különbségeket az EU-ban és nálunk meghatározó tényezők súlya közötti különbségek, mégpedig a centrum-periféria kontextusban elhelyezve, a központi helyzetből adódó advektív előnyök figyelembevételével. A szerző által kidolgozott komplex közlekedési hálózati “TRANS” nevű mutató használatával a hazai közlededéstudományban először teremtett módot arra, hogy számos tényező bevonásával kialakított összetett mutatóra alapozottan történjen meg az egyes térségek, régiók közlekedési hálózatának tárgyilagos, megbízható, összehasonlításra alkalmas értékelése. Ezen felül a TRANS-mutató alkalmazása lehetővé teszi a közlekedésgazdaságtan és a regionális tudomány szempontjából annak a kérdésnek is a megválaszolását, hogy a közledekési infrastruktúra mely elmeinek van az adott régióban a legerősebb hatása a GDP alakulására. E lehetőséggel élve a szerző 206 EU és 7 magyar NUTS 2 kategóriájú régiót vizsgált meg, és arra a következtetésre jutott, hogy az első főkomponens, a villamosított vasút a repülőtér- és autópálya-változókkal van szoros kapcsolatban. E három változóban a közös elem a nagyobb közlekedési sebesség, a gyorsabb elérhetőség, ezért az első főkomponens joggal tekinthető versenyfaktornak. Az olvasót a könyvbeli tárgyilagos és logikus eszmefuttatás meggyőzi arról, hogy a tényező differenciálja legnagyobb mértékben a régiókat, miután ez van a legszorosabb összefüggésben a gazdasági mutatókkal. Ellenben a második főkomponens a másik három változót (út, vasút, vizi út) tartalmazza, amelyek összességükben az alap-infrastruktúrát alkotják. A Veres-féle TRANS-mutatóra alapozott értékeléssel a régiók közlekedési infrastruktúra-hálózatának állapotára vonatkozó olyan helyzetértékelés adható, amely jó kiindulást ad a tényleges helyzetnek megfelelő, a speciális problémákra reagáló fejlesztési programok kidolgozásához, a fő feladatok megfogalmazásához.